ÁTALAKULÁS

A tanítványnak, aki állandóan panaszkodott másokra, azt mondta a Mester:
-Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, ne másokban. Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész földet.

VÉGZET

Egy asszonynak, aki a végzete ellen panaszkodott, ezt válaszolta a Mester:
-Te alakítod a végzetedet.
-De arról én nem tehetek, hogy nőnek születtem.
-Hogy valaki nőnek születik, az nem végzet. Az a sors. A végzet az, hogy hogyan fogadod el női mivoltodat, s mit hozol ki belőle.

NAGYSÁG

-Az a baj a világgal -mondta sóhajtva a Mester -, hogy az emberek nem akarnak felnőni.
-Mikor mondhatjuk valakiről, hogy már felnőtt? -kérdezte az egyik tanítvány.
-Amikor már nem szükséges, hogy hazudjunk neki bármiről is.

HELYESLÉS

Egy asszony, fia halálán érzett nagy bánatában a Mesterhez fordult vigaszért. A Mester türelmesen végighallgatta, amíg kiöntötte szívfájdalmát, majd szelíden így szólt:
-Kedvesem, én nem tudom letörölni a könnyeidet. Csak arra tudlak megtanítani, hogyan tedd őket szentté.

JOBBRAFORDULÁS

Egy fiatalember elherdálta az egész örökségét. Ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, mikor már nem volt egy vasa sem, észrevette, hogy barátai sincsenek már.
Kétségbeesésében felkereste a Mestert, és azt kérdezte:
-Mi lesz velem? Se pénzem, se barátom.
-Ne izgulj, fiam. Jegyezd meg, amit mondok: Minden jóra fog fordulni ismét.
Felcsillant a remény a fiatalember szemében.
-Gazdag leszek megint?
-Nem. Hozzá fogsz szokni a magányhoz és a nincstelenséghez.

SZAVAK

A tanítványok elmerülve vitatkoztak Lao-ce mondásán, amely így hangzott:
      Akik tudják, nem mondják;
      Akik mondják, nem tudják.
Amikor a Mester belépett, megkérdezték, pontosan mit jelentenek e szavak. Ő azt kérdezte tőlük:
-Melyiketek ismeri a rózsa illatát?
Mindegyikük ismerte. Erre azt mondta a Mester:
-Most foglaljátok szavakba!
Mindegyikük hallgatott.

ILLÚZIÓ

-Hogyan nyerhetem el az örök életet?
-Az örök élet most van. Élj a jelenben!
-Dehát a jelenben élek, vagy nem?
-Nem.
-Miért nem?
-Mert még nem dobtad el a múltad.
-Miért kellene eldobnom a múltam? Nem volt abban minden rossz.
-A múltat nem azért kell eldobni, mert rossz, hanem mert halott.

ÚJJÁSZÜLETÉS

-Szakíts teljesen a múltaddal, és elnyered a megvilágosodást - mondta a Mester.
-Én fokozatosan szakítok a múltammal.
-A növekedés fokozatosan történik, de a megvilágosodás egy pillanat műve.
Később még hozzátette:
-Vegyük például az ugrást. A szakadékon nem juthatsz át kis szökkenésekkel.

FELFEDEZÉS

-Segíts Istent megtalálni!
-Senkisem segíthet ebben.
-Miért nem?
-Ugyanazért, amiért senkisem segíthet a halnak, hogy megtalálja az óceánt.

MEGÉRKEZÉS

-Könnyű-e a megvilágosodás útja, vagy nehéz?
-Egyik sem.
-Hogyhogy egyik sem?
-Úgy, hogy ilyen nincs is.
-De akkor hogyan érünk célba?
-Sehogy sem. Ez egy utazás távolság nélkül. Hagyj fel az utazással, és megérkezel.

KÖNNYEDSÉG

Egy embernek, aki tétovázott elkezdeni a lelki életet a lemondásoktól és az erőfeszítésektől való félelme miatt, azt mondta a Mester:
-Mennyi erőfeszítésbe és önmegtagadásba kerül kinyitni a szemet és látni?

SZENTSÉG

Annak a prédikátornak , aki állandóan azt hangoztatta, hogy építsük be Istent az életünkbe, a Mester ezt mondta:
-Ő már ott van. A mi feladatunk az, hogy ezt észrevegyük.

MENNYORSZÁG

A tanítványtól, aki szinte megszállottan a halál utáni élettel foglalkozott, megkérdezte a Mester:
 - Minek foglalkozol a másvilággal?
 - Lehetséges-e nem gondolni rá?
 - Persze.
 - Hogyan?
 - Úgy, hogy már most a mennyben élsz.
 - És hol a mennyország?
 - A jelenben; itt és most.

ALKALMATLANSÁG

A Mester állandóan hangsúlyozta, hogy maga az "Isten" szó és fogalom a végső akadálya annak, hogy elérjünk
istenhez. Ez annyira felbőszítette a helyi papot, hogy hirtelen dühében beállított a Mesterhez a kérdés
megvitatására.
 - Miért ne segíthetne az "Isten" szó eljutni magához Istenhez? - kérdezte a pap.
 - Természetesen segíthet - válaszolt nyugodtan a Mester.
 - De hogyan lehet valami segítség is, meg akadály is?
 - A szamár, amely a kapuig hoz, nem az az eszköz, amely által bejutsz a házba.

VIRRASZTÁS

-Van valami, amit én magam tehetnék azért, hogy elnyerjem a megvilágosodást?
-Körülbelül annyi, amennyit azért tehetsz, hogy a Nap reggel felkeljen.
-De akkor mi haszna van a lelkigyakorlatoknak, amelyeket kötelezővé teszel számomra?
-Hogy biztosan ébren legyél, amikor a Nap kezd felkelni.

Egy perc bölcsesség

- Létezik egyáltalán egy percnyi bölcsesség? - kérdezte egy tanítvány.
- Természetesen - mondta a Mester.
- De egy perc az túlságosan rövid?
- 59 másodperccel hosszabb a kelleténél.
A Mester később azt kérdezte a meghökkent tanítványtól:
- Mennyi ideig tart megpillantani a holdat?
Elképedt tanítványaihoz azután így szólt a Mester:
- Hát akkor minek a több éves lelki küszködés?
Szemünk kinyílása egy életen keresztül tarthat. A látás egy pillanat műve.

A Mester a következő kis történetekben nem egyetlen személy. Lehet ő hindu guru, taoista bölcs, zsidó rabbi, keresztény szerzetes vagy szufi misztikus. Lehet ő Laoce és Szókratész, Buddha és Jézus, Zarathusztra és Mohamed. Tanítását megtalálhatjuk Kr. e. a VII. században és Kr. u. a XX. században. Bölcsessége a Kelet és a Nyugat bölcsessége egyaránt. De számítanak-e a történelmi előzmények egyáltalán? Végül is a történelem csak a megnyilvánulások, és nem a valóság leírása; a tanítások, nem pedig a csend jegyzéke.
A következő mini-történetek mindegyike csupán egyetlen percet vesz igénybe. Valószínűleg elképesztőnek, ingerlőnek, vagy egyenesen értelmetlennek találja az olvasó a Mester nyelvezetét. Bizony, nem könnyű olvasmányi De nem is használati utasításnak szánom, hanem arra, hogy felrázzon. Oly bölcsesség rejtőzik benne (nem a nyomtatott szavakban, nem is a történetekben, hanem a szellemében, hangulatában, légkörében), amelyet a köznapi beszéd nem képes kifejezni. Az oldalakat olvasva és a Mester rejtélyes nyelvezetével küszködve, lehet, hogy öntudatlanul ráéreznek majd a csendes tanításra, amely a könyvben megbúvik; felébrednek és átalakulnak. A bölcsesség a következőt jelenti: megváltozni anélkül, hogy a legkisebb erőfeszítésünkbe kerülne; az átalakulás, akár hiszik, akár nem, csupán a valóságra való ráébredés, arra a valóságra, melyet szavakkal nem lehet kifejezni, mert azokon túl van.
Aki olyan szerencsés lesz, hogy felébred, az megérti majd, hogy az a legszebb nyelv, amelyet nem beszélnek, az a legszebb cselekedet, amelyet nem végeznek, s az a legnagyszerűbb változás, amely nem szándékos.
Figyelmeztetés: Csak kis adagokban olvassa a meséket - alkalmanként egyet vagy keltőt. A túladagolás csökkenti a hatásukat.

Csodák

Egy ember keresztül-kasul utazta a vi1ágot, csakhogy személyesen meggyőződhessen a Mester hírének valódiságáról.
- Milyen csodát telt a Mestered'? - kérdezte az egyik tanítványtól.
- Nos, vannak csodák és csodák. Nálatok azt tekintik csodának, ha Isten teljesíti valakinek az akaratát. Nálunk az a csoda, ha valaki teljesíti Isten akaratát.

Felnőttkor

Az állandóan imádkozó tanítványhoz így szólt a Mester:
- Meddig fogsz még Istenre támaszkodni, ahelyett, hogy a saját lábadra állnál?
A tanítvány megdöbbent.
- De hiszen te tanítasz bennünket arra, hogy Istenre mint Atyára tekintsünk.
-S mikor fogod megtanulni, hogy egy apa nem azért van, hogy rátámaszkodjunk, hanem azért, hogy önállóságra neveljen?

Odafigyelés

- Hogy fogom megtapasztalni a teremtéssel való egységemet?
- Hallgatással - mondta a Mester. - És hogyan kell hallgatnom?
- Légy fül, ami a világ minden egyes dolgára figyel. Abban a pillanatban, amikor azt hallod, hogy te magad mondtál valamit, állj meg.

Képtelenség

A Mester állandóan egy téglával kapargatta annak a szobának a padlóját, ahol a tanítvány leült elmélkedni. A tanítvány először boldog volt, azt gondolván, hogy ezzel ellenőrzik a koncentrálóképességét. Amikor azonban a zaj már elviselhetetlen lett, kitört:
- Mi az ördögöt csinálsz itt'? Nem látod, hogy elmélkedem'?
- Csiszolom a téglát, hogy tükör legyen belőle - mondta a Mester.
- Őrült vagy? Hogyan tudsz téglából tükröt csinálni?!
- Nem vagyok őrültebb, mint te! Hogyan tudsz puszta önmagadból elmélkedőt csinálni?!

Világosság

- Ne keressétek Istent - mondta a Mester -; csak nézzetek, és minden világossá válik számotokra.
- De hogyan nézzünk?
- Minden egyes alkalommal, ha néztek valamit, csak azt lássátok, ami valóban
ott is van.
Mivel a tanítványok nem értették, a Mester megmagyarázta.
- Például ha a holdat nézed, csak a holdat lásd, és semmi mást.
- Hogy a csudába tudna valaki mást látni, mint a holdat, ha azt nézi'?
- Egy éhes ember sajtnak nézheti. A szerelmes pedig kedvese arcát láthatná benne.

Vallás

A kormányzó egyik utazása során belépett a Mesterhez, hogy tiszteletét tegye nála.
- Az állam ügyei nem hagynak nekem időt hosszabb értekezésekre - mondta. - Össze tudná foglalni a vallás lényegét néhány mondatban egy olyan elfoglalt embernek, mint például én?
- Egyetlen egy szóval megmondom Önnek, méltóságos uram.
- Hihetetlen! Mi az a szó?
- Csend.
- S hogyan érhetem el a csendet? - Elmélkedéssel.
- És ha szabad kérdeznem, mi az elmélkedés?
- Csend.

A lelki élet útja

Bár a Mesternek aznap éppen hallgatási fogadalma volt, egy utazó csak egyetlen szóért könyörgött, amely életútján vezérelhetné. A Mester barátságosan bólintott, fogott egy darab papírt, s ráírt egy szót: "Tudatosság." A látogató meghökkent.
- Ez túl rövid. Volna olyan szíves egy kicsit bővebben kifejteni'?
A Mester visszavette a papírt, s ráírta "Tudatosság, tudatosság, tudatosság."
- De mit jelentenek ezek a szavak? - kérdezte az idegen kétségbeesve.
A Mester a papírért nyúlt, s azt írta: "Tudatosság, tudatosság, tudatosság azt jelenti, hogy TUDATOSSÁG."

Virrasztás

- Van valami, amit én magam tehetnék, azért, hogy elnyerjem a megvilágosodást?
- Körülbelül annyit, amennyit azért tehetsz, hogy a nap reggel felkeljen.
- De akkor mi haszna van a lelkigyakorlatoknak, amelyeket kötelezővé teszel számomra?
- Hogy biztosan ébren legyél; amikor a nap kezd felkelni.

Jelenlét

- Hol keressem a megvilágosodást? Itt.
- Mikor nyerem el? - Éppen most.
- De akkor miért nem érzem?
- Mert nem látsz.
- Mit kellene látnom?
- Semmit, csak nézz.
- Mire?
- Amire a szemed rápillant.
- Másként kell valahogy néznem? - Nem, a közönséges nézés jó lesz. - Nem úgy nézek állandóan?
- Nem.
- Miért nem?
- Mert ahhoz, hogy láss, jelen kell lenned. Többnyire valahol máshol vagy.

Mélység

A Mester így szólt az üzletemberhez: - Ahogy a hal elpusztul a szárazföldön, úgy pusztulsz el te is, amikor belegabalyodsz a világ dolgaiba. A halnak vissza kell térnie a vízbe, neked pedig a magányba.
Az üzletember megrémült.
- Fel kell adnom az üzletemet, és kolostorba kell vonulnom?
- Nem, nem. Tartsd meg az üzletedet, s térj vissza a szívedbe.

A legbelső

A tanítvány egy kis bölcsességet akart hallani.
- Menj, ülj be a celládba, s a cellád megtanít a bölcsességre - mondta a Mester.
- De nekem nincs cellám. Én nem vagyok szerzetes.
- Igenis van cellád. Nézz magadba.

Karizma

A tanítvány zsidó volt.
- Mi jót kell cselekednem, hogy Isten elfogadjon?
- Hogyan tudhatnám én azt? - mondta a Mester.
- A te Bibliád azt mondja, hogy Ábrahám vendégszerető volt, és Isten vele volt. Illés szeretett imádkozni, és Isten vele volt. Dávid az országot uralta, És Isten őt is kedvelte.
- Van valami mód arra, hogy kitaláljam, Isten milyen munkára szánt engem'?
- igen. Kutass szíved legmélyebb hajlandósága után, és kövesd azt!

Harmónia

Hagyományos módszerei ellenére a Mester nem sokra tartotta a tradíciókat és a szabályokat.
Egyszer vita támadt az egyik tanítvány és a lánya között, mert a férfi nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy lánya tartsa magát azokhoz a szabályokhoz, melyeket vallásuk előír a párválasztásban.
A Mester nyíltan a lány pártjára állt.
A tanítvány persze nagyon meglepődött, hogy pont egy szent ember tesz ilyet. A Mester így szólt hozzá:
- Értsd meg, az élet olyan, mint a zene. Azt is sokkal inkább érzéssel és ösztönszerűen játszók, mintsem szabályok szerint.

Megértés

- Hogy nyerhetem el azt a kegyelmet, hogy ne ítéljem meg a szomszédomat?
- Imával.
- Akkor miért nem kaptam még meg? - Mert nem jó helyen imádkoztál.
- Hol kellene imádkoznom? - Isten szívében.
- Hogyan juthatok oda?
- Értsd meg, hogy aki vétkezik, nem tudja, hogy mit is cselekszik, és így megérdemli, hogy megbocsássanak neki.

Illúzió

- Hogyan nyerhetem el az örök életet? - Az örök élet most van. Élj a jelenben!
- Dehát a jelenben élek, vagy nem? - Nem.
- Miért nem?
- Mert még nem dobtad el a múltad.
- Miért kellene eldobnom a múltam? Nem volt abban minden rossz.
- A múltat nem azért kell eldobni, mert rossz, hanem mert halott.

Prófécia

- Az igazság tanítómestere akarok lenni.
- Kész vagy arra, hogy éhezz, hogy ne vegyenek rólad tudomást, hogy koplalj 45 éves korodig?
- Természetesen. De mondd meg, mi lesz, miután betöltöttem a 45. évemet'?
- Akkorra felnősz odáig, hogy megszokod.

Jobbrafordulás

Egy fiatalember elherdálta az egész örökségét. Ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, mikor már nem volt egy vasa sem, észrevette, hogy barátai sincsenek már.
Kétségbeesésében felkereste a Mestert, és azt kérdezte:
- Mi lesz velem'? Se pénzem, se barátom.
- Ne izgulj, fiam. Jegyezd meg, amit mondok: Minden jóra fog fordulni ismét. Felcsillant a remény a fiatalember szemében.
- Gazdag leszek megint?
- Nem. Hozzá fogsz szokni a magányhoz és a nincstelenséghez.

Gyakorlatiasság

Az egyik női tanítvány a lakodalmát tervezte, s kijelentette, a szegények iránti szeretetből meggyőzte a családját, hogy vessék el azt a szokást, hogy a szegényeket az asztal végére ültetik. Majd a szegények kerülnek a főhelyre, a gazdagokat pedig az ajtó mellé ültetik. Beszédét befejezve a Mesterre nézett, várva annak helyeslését.
A Mester egy pillanatig gondolkodott, majd így szólt:
- Kedvesem, ez nagyon szerencsétlen megoldás lenne. Senki sem örülne a lakodalomnak. A családod szégyenbe kerülne, a gazdagok megsértődnének, a szegények pedig éhesek maradnának. A főhelyen ugyanis annyira feszélyezve éreznék magukat, hogy nem mernének eleget enni.

Tudatlanság

A fiatal tanítvány eszének akkora híre volt, hogy tudósok a világ minden tájáról a csodájára jártak, s tanácsot kértek tőle.
Amikor az uralkodónak egy tanácsadóra volt szüksége, elment a Mesterhez, és megkérdezte:
- Mondd, a fiatalember tényleg annyit tud, mint ahogy állítják róla'?
- Az igazat megvallva - mondta a Mester kényszeredetten -, a fiú annyit olvas, hogy fogalmam sincs, mikor lenne ideje arra, hogy tudjon is valamit.

Mítoszok

Egy másik alkalommal pedig ezt mondotta:
A Mester párbeszédek és rövid történetek segítségével tanított, amiket a tanítványok örömmel - és néha csalódottsággal hallgattak. Valami mélyebbre vágyódtak ugyanis.
A Mester azonban hajthatatlan maradt. Minden ellenvetésükre csak annyit mondott:
- Értsétek meg, kedveseim, az ember és az Igazság között a legrövidebb út egy kis történet.
- Ne vessétek meg a rövid történeteket! Ahogy az elveszett aranyérmét egy fillérnyi gyertyával találják meg, úgy a legmélyebb igazságot is egy rövid történet segítségével,

Boldogság

- Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian!
- Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyermekeim, meg az apósom és anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol.
- Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked'? - kérdezte a Mester.
- Esküszöm, bármit megteszek.
- Jól van. Hány állatotok van?
- Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk.
- Tartsd bent azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.
A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.
- Boldogság? - Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian!
- Menj haza - mondta a Mester -, és tedd ki az állatokat.
Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza.
- Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas!

Elmélkedés

Az egyik tanítvány elaludt, és azt álmodta, hogy a mennyországba került. Meg-lepetésére ott találta a Mestert és a többi tanítványt is, akik ültek és elmélkedtek.
- Hát ez a paradicsomi boldogság? - kiáltotta.
- Hogyan, hisz a földön is éppen ezt csináltuk!
Egy hangot hallott, ami ezt kiáltotta: - Szerencsétlen! Hát azt hiszed, hogy
ezek a meditálók a mennyországban vannak? Éppen ellenkezőleg, a mennyország van az elmélkedőkben.

Realizmus

A hamiskártyás így szólt egyszer a Mesterhez:
- Kártyázás közben tegnap rajtakaptak, hogy csaltam, hát jól elvertek, és kidobtak az ablakon. Mit tanácsolsz, mit tegyek?
A Mester mélyen az ember szembe nézett, és azt mondta:
- Ha én a helyedben lennék, mostantól fogva csak a földszinten játszanék.
Ez aztán felbolydította a tanítványokat. Azt kérdezték, illetve követelték:
- Miért nem mondtad neki, hogy ne csaljon többet?
- Mert tudtam, hogy úgysem bírná megállni - hangzott a Mester egyszerű és mély értelmű magyarázata.

Beszéd

A tanítvány már alig bírta türtőztetni magát, hogy el ne mondja a pletykát, amit a piacon hallott.
- Várj egy percig - intette a Mester. - igaz az, amit el akarsz nekünk mondani?
- Nem gondolnám. - Hasznos?
- Nem, egyáltalán nem az. - Szórakoztató'?
- Nem.
- Hát akkor minek hallgassuk meg?

Lelki megkönnyebbülés

A Mester úgy tartotta, hogy semmilyen szó sem rossz, ha azt megfelelő összefüggésben alkalmazzák.
Amikor azt mondták neki, hogy az egyik tanítványa hajlamos a káromkodásra, megjegyezte:
- Úgy tartják, hogy a durva beszéd olyan lelki megkönnyebbülést nyújthat, amit az imádság nem adhat meg.

Pletyka

Az egyik tanítvány megvallotta azt a rossz szokását, hogy továbbadja a pletykákat. A Mester komiszul azt mondta:
- Ha csak továbbadnád, az nem volna olyan nagy baj, de még meg is toldod.

A mozgás

A tanítványokhoz, akik állandóan a bölcsesség szavaiért nyaggatták, a Mester így szólt:
-A bölcsességet nem lehet szavakban kifejezni. Az a cselekvésben nyilvánul meg. De amikor azt látta, hogy a tanítványok hanyatt-homlok vetették magukat a munkába, hangosan felnevetett és azt mondta:
- Ez nem cselekvés, hanem mozgás.

Bebörtönzöttség

- Te roppant büszke vagy az intelligenciádra - szólt a Mester az egyik tanítványhoz.
- Olyan vagy, mint az az elítélt, aki büszke a börtöncellájának nagyságára.

Azonosság

- Hogyan keressük az egységet Istennel?
- Minél jobban keresed, annál nagyobb lesz a távolság közte és közted.
- Hát akkor mit tegyünk a távolsággal?
- Értsd meg, hogy az nincs ott.
- Ez azt jelenti, hogy Isten és én egy és ugyanaz?
- Nem egy, de nem is kettő.
- Hogyan lehetséges ez?
- A nap és a fénye, az óceán és a hullám, az énekes és a hangja: nem egy. Nem is kettő.

Megkülönböztetés

Így szólt a faképnél hagyott szerető: - Egyszer már megégettem magamat.
Soha többé nem leszek szerelmes.
- Olyan vagy - mondta a Mester -, mint az a macska, amelyik elhatározta, hogy soha többé nem ül le, mert amikor ráült a kályhára, megégette a fenekét.

Gépiesség

Egyszer a Mester azt kérdezte tanítványaitól, hogy melyik a fontosabb, a bölcsesség vagy a cselekvés. A tanítványok egyhangúlag válaszoltak:
- A cselekvés, természetesen. Mi haszna van annak a bölcsességnek, amelyik nem nyilvánul meg a cselekvésben?
- És mi haszna van-kérdezte a Mester - annak a cselekedetnek, amelyik egy meg nem világosult szívből származik.

Bálványozás

A tanítványhoz, aki roppant tisztelettudó volt, így szólt a Mester:
- A fény visszaverődik a falról. Miért tiszteled a falat? Légy figyelmes a fényre!

Elkerülés

A turista, miután végignézte a volt Mesterek képeit a templomban, azt kérdezte:
- Vannak még mesterek a Földön? - Van még egy - mondta a vezető.
A turista kijárta, hogy találkozhasson a Mesterrel, s ezzel a kérdéssel kezdte:
- Hol találhatók ma nagy mesterek? - Utas! - kiáltotta a Mester.
- Uram! - válaszolt tisztelettel a turista.
- Hol vagy TE?

Végzet

Egy asszonynak, aki a végzete ellen panaszkodott, ezt válaszolta a Mester:
- Te alakítod a végzetedet.
- De arról nem én tehetek, hogy nőnek születtem.
- Hogy valaki nőnek születik, az nem a végzet. Az a sors. A végzet az, hogy hogyan fogadod el női mivoltodat, s mit hozol ki belőle.

Újjászületés

- Szakíts teljesen a múltaddal, és elnyered a megvilágosodást - mondta a Mester.
- Én fokozatosan szakítok a múltammal.
- A növekedés fokozatosan történik, de a megvilágosodás egy pillanat műve.
Később még hozzátette:
. Vegyük például az ugrást. A szakadékon nem juthatsz át kis szökellésekkel.

Álmok

- Mikor nyerem el a megvilágosodott állapotot?
- Amikor majd látsz - mondta a Mester.
- Mit kell látnom?
- Fákat, virágokat, a holdat és a csillagokat.
- Dehát ezeket mindennap látom.
- Nem. Amiket látsz, azok papír fák, papír virágok, papír holdak és papír csillagok. Mert nem a valóságban élsz, hanem a szavaidban és a gondolataidban.
Ráadásul még kedvesen ezt is hozzátette:
- Sajnos, papír életet élsz, és a halálod is csak papír halál lesz.

Átalakulás

A tanítványnak, aki állandóan panaszkodott másokra, azt mondta a Mester:
- Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, ne másokban. Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész földet.

Reakció

Azt kérdezték a Mestertől, hogy milyen megfontolások alapján választja ki a tanítványait. Ezt válaszolta:
- Engedékenyen és alázatosan viselkedem. Akik gőgösen és fennhéjázva reagálnak alázatosságomra, azokat azonnal elutasítom. Azokat pedig, akik alázatos viselkedésemért tisztelnek, hasonló gyorsasággal küldöm el.

Filozófia

Mielőtt a látogató beállt volna a Mester tanítványai közé, valami biztosítékot akart szerezni a Mestertől.
- Meg tudod mutatni az életünk célját? - Nem.
- Legalább az élet értelmét? - Azt sem.
- Körvonalazni tudnád nekem a halál természetét és a síron túli életet?
- Nem.
A látogató gúnyolódva továbbállt. A tanítványok megdöbbentek és elcsüggedtek, hogy Mesterük ilyen rossz fényben s ennyire haszontalannak mutatkozott. A Mester viszont békítőleg így szólt:
- Mi haszna , ha érted az élet értelmét és természetét, de sosem érezted és élted azt? Inkább azon vagyok, hogy egyétek meg a pudingot, sem mint hogy spekuláljatok rajta.

Túlélés

A tanítvány mindennap ugyanazt a kérdést tette fel:
- Hogyan találom meg az Istent?
S minden egyes alkalommal ugyanazt a misztikus választ kapta.
- Vágyakozással.
- Dehát én teljes szívemből vágyom erre. Akkor miért nem találom meg őt? Egyik nap a Mester együtt fürdött a folyóban ezzel a tanítvánnyal. A víz alá nyomta a fejét, a szerencsétlen persze elkeseredetten kapálózott, hogy kiszabaduljon. Következő nap a Mester kezdte el a beszélgetést.
- Miért küzdöttél annyira, amikor a víz alatt tartottalak?
- Mert levegőért kapkodtam.
- Majd ha megkapod a kegyelmet, hogy úgy kapkodj Isten után, mint a levegő után, akkor megtalálod őt.

Menekülés

A Mestert már életében legendák övezték. Azt tartották, hogy egyszer Isten is tanácsért fordult hozzá:
- Bújócskázni akarok az emberekkel. Megkérdeztem az angyalaimat, hogy szerintük melyik a legjobb búvóhely. Volt aki azt mondta, hogy az óceán feneke. Mások a legmagasabb hegycsúcsot ajánlották. Megint mások a hold túlsó oldalát vagy egy távoli csillagot. Te mit ajánlasz?
- Rejtőzz e1 az emberi szívben - válaszolt a Mester. - Az lesz az utolsó hely, ahol keresni fognak.

Erőszakmentesség , Figyelemelvonás