Egy alkalommal megkérdezték az öreg szerzetestől: - Miért van az, atya, hogy
amíg a cellatársad zsoltárokat énekel, te odaállsz az ablakba? - Nehogy
mások azt higgyék, hogy kínzom.
Egy öreg szerzetes tanácsolta társának, aki könyvet készült ínri: "Ne
feledd, testvér, hogy a papír sok mindent eltűr, de az olvasó nem."
A szcétai Szerephion atya cellájában együtt aludt néhány kecskével, tyúkkal
és nyúllal. Egy napon megkérdezte egyik társa: - Atya, tudod-e, hogy az, aki
ugyanabban a helyiségben alszik, mint az állatok, könnyen megbetegszik? Az
öreg azonban így válaszolt: - Már évek óta ugyanabban a cellában alszunk, s
eddig még egyetlen állatom sem betegedett meg.
Egy alexandriai püspök, aki nem szokta meg a szerzetesi szigort, arra
kényszerült, hogy egy éjszakát az ennatoni kolostorban töltsön. Mielőtt
leterítette volna a gyékényt a földre, hogy ráfeküdjön, három hangyát
pillantott meg. Mindjárt értesítette is róla az egyik testvért. - Csak
hangyákról van szó. Aztán döglöttek is - nyugtatta a testvér. A hajnali
kelés után a püspök így panaszkodott a testvérnek: - Az a három hangya
valóban döglött volt, de hogy hányan jöttek el a temetésükre!..
Két bölcs szerzetes vitatkozni kezdett. Az egyik így szólt: - A múlt és a
jelen nem létezhet egy időben. Mire a másik ezt válaszolta: - Már hogyne
létezhetne? Valaki hülye volt a múltban, és a jelenben is az maradt.
Egy öreg szerzetes így szólt társához, aki nehezen haladt előre a
tökéletesség útján: - Aki a mézet akarja élvezni, annak bátran szembe kell
néznie a méhekkel.
János atya kedvenc mondása volt: "Nem az táplál bennünket, amit megeszünk,
hanem amit megemésztünk. Nem az gazdagít bennünket, amit megkeresünk, hanem,
amit megtakarítunk. Nem az a hit üdvözít bennünket, amelyet megvallunk,
hanem amelyet életre váltunk."
Az egyik idős atyának egy kutya láttán a következő gondolata támadt: "A
kutyának azért van sok barátja, mert a farkát csóválja, s nem a nyelvét
járatja."
- Atya, miért hallgatsz mindig? - kérdezte egy fiatal szerzetes Szeraphidosz
atyát. Az öreg erre így válaszolt: - Elsősorban az önfegyelem végett.
Másodsorban meg azért, mert túl sokan vannak, akik csak beszélnek és
beszélnek, pedig alig van mondanivalójuk.
Egy öreg mondta: "Olyan könnyű tévedni anélkül, hogy észrevennénk, mint
amilyen könnyű megtéveszteni másokat, anélkül, hogy észrevennék."
A híres Dániel atya mondása: "A magány megőrzi frissességünket."
Pambosz atya mondta: "Azt a keveset, amit tudok, a tudatlanságomnak
köszönhetem."
Cirill barát egyik mondása: - Isten olyan, mint a pillangó. Minél inkább
szeretnétek megfogni, annál jobban szökik tőletek. Ha hűségesen szolgáljátok
és türelemmel vártok rá, akkor pedig egyszerűen az orrotokra telepszik.
Mihály atya találós kérdést tett fel újoncainak: - Melyik parancsolatnak
engedelmeskednénk, ha védelmébe kelnék egy szamárnak, amelyet gazdája
ütlegel? - Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!
Samuel atya útközben egy sokgyermekes édesapával találkozott. Hallotta, hogy
a feleség ismét szült, azt azonban nem tudta, hogy hármas ikreket hozott a
világra. - Örülj és örvendezz! - biztatta az édesapát. Hallom, hogy az Úr
megint rád mosolygott! Mire a férfia: - Ezúttal nem mosolygott, hanem teljes
szívéből nevetett!
A sivatagi szerzetesek általában sokáig éltek. Eleutheriosz atya azonban a
századik esztendeje után egyre feledékenyebb lett. Egy alkalommal eltévedt
Damaszkusz kis utcáin. - Barátom - szólított meg egy járókelőt - , meg
tudnád mondani, hol van Eleutheriosz atya? - Hét nem te vagy Eleutheriosz
atya? - De igen, csak azt nem tudom, hol vagyok.
Daniel atyát a bűnösök iránti irgalmáról és könyörületességéről ismerték. Az
egyik látogatása alkalmával a beteg nagyon hallgatag volt. - Én nem
beszéllek rá, hogy meggyónj - mondta neki. Nem akarom, hogy félelemből téves
döntést hozz. Inkább aludj rá egyet. Ha holnap még fölébredsz, hivass!
Egy szerzetes így panaszkodott a társának: - Szörnyű dolog történt velem!
Azt álmodtam, hogy az újoncoknak prédikálok! - Mi ebben a szörnyű? - Az,
hogy amikor felébredtem, akkor láttam, hogy valóban az újoncoknak
prédikálok!
Kallixtusz atya Szmirnába igyekezve eltévedt a pusztában. Nagyon megörült,
amikor a pusztában összetalálkozott egy vándorral. - Bocsáss meg testvér -
szólította meg - meg tudnád mondani, hogyan jutok el Szmirnába? - Azt minden
szamár tudja - válaszolta szemtelenül a vándor. - Éppen azért kérdeztem
tőled..
"Ezzel zárom soraimat - írta Dániel atya a társának - mert úgy fázik a
lábam, hogy nem tudom kezemben tartani a tollat."
Egy templom küszöbén állt egy ravasz koldus. - Nem szégyelled magad? - fedte
meg egy alkalommal a szerzetes. Egy hónappal ezelőtt vak voltál, most meg
csonka? - Ne mérgelődj atya, hanem inkább örvendezz! Visszanyertem a
látásomat, s ez úgy meghatott, hogy leesett a karom.
Egy tréfás kedvű szerzetes megkérdezte társát: - Szerinted mit csinál Noé az
özönvíz negyven napja alatt? Gondolom szívesen horgászott volna, de csak két
gilisztája volt... |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum